Interjúkivonat

Galicza Péter
Az interjúkivonat a teljes interjú rövid tartalmi összegzése, amely az interjúszövegben való tájékozódást segíti. Az interjúkivonatban zárójelben található számok – az adott interjú oldalszámai – segítségével az oldal látogatói a teljes interjúszövegben könnyebben megtalálhatják az őket érdeklő részeket.
Egyetemi oktató, filozófiatanár, filmesztéta.

Interjú készítésének ideje:
2006. november-2008 május
Interjú terjedelme: 326 oldal
Interjúkészítő neve: Molnár János
Kivonatkészítő neve: Molnár János

Az interjú az 1956-os Intézet Oral History Archívuma számára készült, eredeti példánya az intézetben olvasható, kutatható.

 

Galicza Péter 1950. február 7-én született Budapesten. Édesapja Galicza Károly (1920-1952) tisztviselő, munkásmozgalmi aktivista. Édesanyja Neumann Katalin (1919-2005) szobrászművész.

Az interjúadó apai ágon szegényebb vidéki családból származott. Apai nagyapja, id. Galicza Károly sofőr, felesége Toldi Mária, háztartási alkalmazott, majd gyári betanított munkás volt. (2-3, 9-11. o.) Az interjúadó nem ismerte id. Galicza Károlyt – csak egyszer látta felnőtt korában – mert nagyszülei még születése előtt elváltak. (11-13. o.) Apai nagyanyja, Toldi Mária azonban haláláig velük élt.
Anyai ágon jómódú zsidó származású budapesti kereskedőcsaládból származik. Nagyapja, Neumann Géza, ismert fővárosi sportszerkereskedő volt, két sportbolt tulajdonosa. Felesége – Galicza Péter nagyanyja – Neumann Gézáné, született Markfeld Róza, szintén a családi vállalkozásban dolgozott. (1, 4-9, 23-25. o.) Az interjúadó születésekor nagyszülei vállalkozását már államosították.

Galicza Károly – az interjúadó édesapja – Ságvári Endre jó barátja volt, és valamilyen módon részt vett az illegális kommunista mozgalomban, de az interjúadó erről nem tud több részletet. (5, 13-16, 33-34, 37. o.) Galicza Károly, a szegény származású kistisztviselő és Neumann Katalin, a gazdag polgárlány a munkásmozgalmon keresztül ismerkedtek meg és 1939-40 körül kötöttek házasságot. (3-4. o.)

A II. világháború alatt Galicza Károly katonai szolgálatát töltötte. Az interjúadó erről nem tud több részletet, de szerinte az édesapja nem volt harcoló alakulatnál. (38-39. o.)
Édesanyja a háború alatt embereket mentett szülei Napraforgó utcai villájában, és megmentette saját családját is, megakadályozva, hogy a családtagok sárga csillagot hordjanak, illetve, eleget tegyenek a különböző mozgósítási rendelkezéseknek. (6, 16, 20-22, 26-27. o.) Saját öccsét – Neumann Lászlót – azonban nem tudta megmenteni, mert javaslata ellenére 1944 végén bevonult munkaszolgálatosnak és valahol a nyugati határnál életét vesztette. (21, 26. o.)

Galicza Károly a háború után rövid ideig a XII. kerület valamilyen magasabb rangú funkcionáriusa, az interjúadó szerint talán párttitkára volt (22, 37-42. o), de innen „burzsuj származása” miatt eltávolították, mivel apósa a háború alatt a „gój” vejére íratta a sportszerüzleteit. Ezután rövid ideig a családi sportszerkereskedésében dolgozott, majd az államosítások után az MDP Budapesti Tanácsa népművelő osztályának vezetője lett. Galicza Károly az interjúadó kétéves korában – 1952-ben – leukémiában meghalt. (40. o.)

Első férje halála után Neumann Katalin házasságot kötött Kálmán Endre (1909-1989) pártfunkcionárius, újságíróval.
Kálmán Endre különböző pártlapoknál dolgozott, majd a Párttörténeti Intézet vezetője volt (1956. december – 1960 között), utána pedig a Társadalmi Szemlénél főszerkesztő-helyettesi poszt viselt (1960-1971). (42, 44-57, 73-75, 85. o.) Nyugdíjas korában a Kossuth Kiadó számára fordított marxista jellegű irodalmat német nyelvből.

Galicza Péternek egy testvére és két féltestvére van. Bátyja, Galicza János (1941) nevelőtanár, pedagógus, főiskolai és egyetemi tanár, akinek a pedagógia a szakterülete. (3. o.)
Az interjúadó két féltestvére Kálmán Endre és Neumann Katalin házasságából született: Kálmán C. György, irodalomár, publicista (1954) és Kálmán László nyelvész (1957). (42. o.)

Galicza Péter egész életében jó kapcsolatban volt az Orosz Dezső (1899-1981)-Vigyázó Piroska (1898-1980) házaspárral. Mindketten volt illegális kommunisták, magasrangú pártfunkcionáriusok voltak, gyermektelenek, akik az interjúadót fogadott gyermekükként kezelték. (4, 16-19, 32-33. o.)

Neumann Katalin (Kálmán Kató) a háború után a Képzőművészeti Főiskolán tanult, utána az Emlékmű Felügyelőségen, majd a Nemzeti Galéria szobrász-restaurátora volt, végül iparművészként dolgozott (29-31. o.)

Az 1956-os forradalom idején az interjúadó csak hat éves múlt és családjával együtt otthon tartózkodott, budai, Széher úti házukban. (58-59. o.) Emlékei szerint nevelőapjával. Kálmán Endrével sem történt semmi említésre méltó a forradalmi események alatt, aki néhány napig bent tartózkodott a Párttörténeti Intézet Kossuth téri épületében.

Galicza Péter a Rákosi Mátyás Gyermekotthonba járt óvodába. (65-68. o.), az általános iskoláit több helyen végezte (Labanc utca, Szajkó utca, Pasaréti út) (70-71. o.)
A család a nyaralásait pártüdülőkben, elsősorban Aliga I-en töltötte (81-83. o), de más pártüdülőkben is megfordultak. Középiskolát a Jurányi utcai Hámán Kató Gimnáziumban kezdte, de innen renitens magaviselete miatt eltanácsolták. Utána a Sas-hegyi Arany János Gimnáziumba járt, ahol a bátyja, János tanított. (78-79, 87-89, 103. o.) 1968-ban itt tett érettségi vizsgát. (95. o.)

Az interjúadó kamaszkorában – lévén egy kádercsalád gyermeke – lelkesen vetette bele magát a kommunista ifjúsági mozgalomba. Középiskolás korában úttörővezető és a helyi KISZ-élet tevékeny tagja volt. A ’68-a csehszlovákiai bevonulásig töretlenül hisz a kommunista eszmékben. (98-102, 107. o.)

1968 őszén felvették az ELTÉ-re, matematika-pszichológia-filozófia szakra. (93-95, 107-125, 149-159. o.) A pszichológia szakot azonban két év után leadta.
Az egyetemen aktív tagja lett az ifjúsági mozgalomnak, beválasztották az egyetemi KISZ vezetésbe, és az Atkári János vezette egyetemi KISZ végrehajtó bizottság egyik tagja. (108-116, 130-135, 146. o.)
A tevékenysége folyamán fokozatosan távolodni kezd a hivatalos ideológiától, negyedéves korában kikerül az egyetemi KISZ-vezetésből is. Ezután röviddel végkép szakít a KISZ-szel. A továbbiakban nem fizeti a tagdíjat és „kilépettnek” nyilvánítja magát.

Az ELTÉ-n 1973-ban végzett, matematika-filozófia szakon, de utána hónapokig nem talált munkát. Végül az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjában kezdett el dolgozni. (155-157, 159-165, 170. o.) Közben rövid ideig az ELTE óraadója, de a bölcsészkar dékánja nem engedi befejezni a kurzust és eltávolítják. (168-169. o.)

1974-től a Műegyetem Filozófia Tanszékén kezdett el tanítani óraadóként, majd 1975-ben főállású tanársegéd, végül a nyolcvanas években adjunktus lett. (90-92, 182, 194-209, 219. o.) Huszonöt éven keresztül volt a tanszék munkatársa.

1975-ben járt először Nyugaton, leendő feleségével együtt. Svédországban Herskó Jánossal találkozott, Dániában egy dán kommunista szállásolta el őket, Londonban pedig Krassó Miklóst keresték fel, akivel baráti kapcsolatba kerültek. (182-194. o.)

1976-ban házasságot kötött Salamon Gabriella (1950- ) közgazdásszal, aki előzőleg munkatársa volt a Pedagógiai Kutatócsoportban. (176. o.) Salamon Gabriella később a Világgazdaság című lap közgazdasági újságírója lett, egészen a rendszerváltásig. (176-179, 211-217. o.) Jelenleg a MTI által működtetett EcoNews angol nyelvű hírügynökség szerkesztője.
Két gyermekük van: Pál és Zsuzsa.

Galicza Péternek kiterjedt ismeretsége van, elsősorban liberális értelmiségi körökben. Baráti köre, kapcsolati rendszere részben a kádercsaládok ismeretségi köréből, az egyetemi évekből, illetve filozófiatanári és filmesztétai mivoltjából adódik, illetve felesége révén jött létre, aki elismert közgazdasági újságíró.
A hetvenes évek elején jó barátságba került a ’68-as maoista perek két elítéltjével, Révai Gáborral és Gáti Tiborral. (108-109, 126-127, 262) Ugyanebben az időben szoros kapcsolatban volt egy „kommunával”, amelyet egy Hajdú László nevű építész hozott létre a Rudas László utcában. (128-130, 138-140. o.) Felesége révén a hetvenes évek második felétől kapcsolatba kerül a Világgazdaság című lap újságíróival, és ezáltal a korabeli reformközgazdász körökkel. (163-164, 176-179, 209, 212-217, 266-267. o.)

1979 októberében Galicza Péter és a felesége, Salamon Gabriella is aláírta a csehszlovák Charta ’77 vezetőinek letartóztatása miatt indított tiltakozó ívet (a Losonczi Pálnak címzettet. (92, 221-224, 226-242) Az interjú során Galicza Péter kétszer végigveszi a listát, és az általa ismert emberekről beszél. (230-234, 247- 271)
Az aláírással barátjuk, Réti Pál jelentkezett náluk. Az interjúadó tanszékéről hárman írták alá a tiltakozást. A másik két tanárt kirúgták, őt megvédte a kollektíva.

1977-ben feleségével együtt útlevélkérelmet adtak, be, hogy kiutazzanak egy barátjukhoz Norvégiába, de a belügy visszavonatta velük az igénylést és útleveleiket sem kapták vissza. (198. o.) Ezután az interjúadónak 1988-ig nem volt nyugati útlevele (igaz, családi és anyagi okok miatt nem is próbált kérni.)

Az interjúadó saját bevallása szerint a hetvenes évek végétől „remetei életet élt”. Úgy vélte, hogy amíg él, ez a rendszer lesz, ezért egyfajta kívül álló pozícióra rendezkedett be. 1979 után nem vett részt ellenzéki megmozdulásokon, noha számos ismerőse volt ezekből a körökből. Nem próbált karriert csinálni, nem vett rész az akkori tudományos életben sem. Bejárt órákat adni és nevelte a gyerekeit. Sokáig ő volt az egyetlen pártonkívüli a Műegyetem filozófia tanszékén.
Filozófiaoktatás mellett a nyolcvanas évektől filmelemzés órákat kezdett tartani, először a Színház és Filmművészeti főiskolán és a Műszaki Egyetemen (90-91, 243-245. o.)

A rendszerváltás nem hoz különösebb változást az interjúadó életében. Figyelemmel kíséri az eseményeket, részt vesz néhány rendezvényen, de nem fejt ki semmilyen politikai tevékenységet. (285-290, 299-302. o.) A rendszerváltás időszakából fontosnak tartja, hogy két alkalommal: 1988-ban és 1989-ben is részt vett azokon a szemináriumokon, melyeket Soros György szponzorált Dubrovnikban. (283-285. o.)

A kilencvenes évek közepén Kovács András Bálint filmszakot indított az ELTÉ-n, ahová az alapító oktatók közé Galicza Pétert is meghívták. Itt intenzíven részt vett a szak létrehozásában és akkreditálásában. (90-91, 309-310, 314-316. o.)

1995 körül Altzheimer-kórt diagnosztizáltak az édesanyjánál, aki velük egy házban élt. A következő tíz évben ideje egy részét az ápolás kötötte le. (291-296. o.)

1997-1998-ban a Műegyetemen létrehozták az úgynevezett Médialaboratórium nevezetű intézmény, amelynek munkálataiban Galicza Péter is részt vett. Ez az intézmény szervezte meg a Nemzeti Audiovizuális Archívumot (NAVA). Az interjúadó egy ideig ennek a megvalósításában is részt vett (303-308. o.) 2000-ben Galicza Péter leépítették a Műegyetem Filozófia Tanszékén. (301-303. o.)

Galicza Péter az interjú készültekor a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetben dolgozott. A szabad bölcsészet szak létrehozását koordinálta és filmesztétika órákat adott. (311-312, 316-319. o.)