Interjúkivonat

Vujovits Vladimír
Az interjúkivonat a teljes interjú rövid tartalmi összegzése, amely az interjúszövegben való tájékozódást segíti. Az interjúkivonatban zárójelben található számok – az adott interjú oldalszámai – segítségével az oldal látogatói a teljes interjúszövegben könnyebben megtalálhatják az őket érdeklő részeket.
Vujovits Vladimír (1927-2012)
Minisztériumi osztályvezető, tolmács

Interjú készítésének ideje:
2007. július – 2009. április
Interjú terjedelme: 316 oldal
Interjúkészítő neve: Molnár János
Kivonatkészítő neve: Molnár János

Az interjú az 1956-os Intézet Oral History Archívuma számára készült, eredeti példánya az intézetben olvasható, kutatható.

 

Vujovits Vladimír 1927. november 25-én született Belgrádban.
Édesapja Radomír Vujović (1895-1939) szerb kommunista pártmunkás, munkásmozgalmi aktivista. Édesanyja Vujovits Erzsébet (Arvale Erzsébet, Blüch Ezsébet) (1899-1961) magyar kommunista pártmunkás, tisztviselő.

 

A Vujović család

Az interjúadó édesapja egy pozsareváci (Szerbia) szerb kovácsmester, Dimitrije Vujović és felesége, Angelina hat gyermekéből volt a legidősebb (a Vujović testvérek születésük sorrendjében: Radomír (Rada), Vojiszlav (Voja), Gregor, Szvetiszlav (Szveta), Trifun (Bucsa) és Zsivka). Az interjúadó nem ismerte az apai nagyszüleit. (1-2, 7-8, 49-51. o.)

A Vujović testvérek közül hárman, Radomír, Vojiszlav és Gregor részt vett a földalatti jugoszláv kommunista mozgalomban. (13-15. o.)
A nemzetközi kommunista mozgalomban Vojiszlav Vujović (1897-1937?) komoly karriert futott be, a Kominternek dolgozott, idővel az Ifjúsági Komintern titkára lett.
Gregor (Grgur) Vujović szintén illegális kommunista volt, aki Moszkvába költözött, ahol két mozgalmár fivérének családja is élt.
A többi Vujović testvér távolmaradt a politikától és Jugoszláviában élt.

Radomír Vujović felcser volt az első világháborúban, majd orvosnak tanult Bécsben, de sosem fejezte be tanulmányait. Illegális kommunista tevékenység miatt Jugoszláviában letartóztatták, ezért 1927-1932 között börtönben ült. Rodoljub Čolakovic, Moša Pijade és Josip Broz Tito későbbi jugoszláv kommunista vezetők voltak a rabtársai. (14-15, 20-21, 33. o.)

 

A Blüch-Arvale-család

Az interjúadó anyai nagyapja Blüch Adolf fiumei szállítmányozási vállalkozó volt. Anyai nagyanyja, Blüch Adolfné, született Spitzer Berta (1870-1949). (3-7, 11. o.) A nagyapa korán meghalt, az interjúadó nem ismerte. Nagymamája fontos szerepet töltött be Vujovits Vladimír életében, végig együtt éltek, együtt tértek vissza a Szovjetunióból is.
Nagyanyja családja egy győri kereskedő família, dédapja Spitzer Miksa fűszerkereskedő volt. (45-49. o.)
Az interjúadó édesanyjának, Blüch Erzsébetnek még öt lánytestvére volt. A Fiumében felnőtt Blüch-lányok (születési sorrendben: Júlia, Elena, Erzsébet (Liza), Vilhelmina (Mimi), Rita és Edit) mind baloldali érzelműek voltak, munkásmozgalmi tevékenységük során az Arvale vezetéknevet vették fel. (az Arvale név felvételének ideje, illetve eredete ne ismert) (3-12. o.)

Arvale Erzsébet a Magyar Tanácsköztársaság idején Pártos Zoltán gyermekorvos mellett dolgozott, proletár gyerekek üdültetését szervezték. (12-13, 17-18. o.) Később orvostanhallgató volt Bécsben, és ott ismerkedett meg Radomír Vujović orvostanhallgatóval. 1926-ban házasodtak össze. (3-4, 18-19. o.)
Arvale Júlia férjhez ment Sziza Miklóshoz, a Galilei Kör egyik vezetőjéhez. Miután első férje meghalt, hozzáment Boros László baloldali újságíróhoz, akivel Berlinben éltek 1933-ig.
Arvale Elena Belgrádban járt egyetemre, orvos lett, Belgrádban élt.
Arvale Vilhelmina (Mimi) férjhez ment egy magyar kommunistához, Jász Dezsőhöz (1897-1981), aki később Juan de Pablo néven a spanyol polgárháború főtisztje, tábornok, a köztársaságiak hadműveleti főnöke volt.
Arvale Rita Rómában tanult orvosnak, de félbehagyta tanulmányait. Illegális kommunista tevékenység miatt Romániában két évre börtönbe került, majd a családból elsőként 1926-ban Moszkvába költözött.
Arvale Edit édesanyjával és Erzsébet nővérével (és az interjúadóval) 1928-ban költözött Moszkvába.

 

A Szovjetunióban.

Vujovits Vladimír Belgrádban született. Ebben az évben került Jugoszláviában börtönbe az édesapja. Édesanyja feltehetően bebörtönzött férje miatt utazhatott Belgrádba a nővéréhez. Valamilyen konspirációs okból azonban Vujovits Erzsébetnek hamarosan el kellett hagynia Belgrádot, és a csecsemő Vladimírt anyai nagymamája csempészte át Ausztriába (18-19. o.). A család (Vujovits Erzsébet a gyermekével, az édesanyja és Edit testvére) Bécsből 1928-ban – az interjúadó kilenc hónapos korában – Moszkvába költözött. Vujovits Vladimír Moszkvában töltötte a gyermekkorát. (19-20, 22-26. o.).

Vujovits Erzsébet Moszkvában először a Nemzetközi Agrárintézetben dolgozott, mint szerkesztő (Nagy Imre későbbi miniszterelnök kollégája volt). Néhány évvel ezután Rita húgával együtt elvégezte a Vörös Professzúra nevű felsőoktatási intézményt, majd az Idegennyelvű Kiadóban dolgozott, marxista műveket fordított magyarra és szerkesztett. (25-26. o.)
Radomír Vujović 1932-ben kiszabadult a börtönből és követte a családját Moszkvába. A Komintern munkatársa lett, nem túl magas beosztásban. (33, 37-38, 42-44. o.)
A nagy tisztogatások kezdetén, 1937-ben az interjúadó családja egy Ilinszkoje nevű faluba költözött, gyakorlatilag száműzetésbe (feltehetőleg Vojiszlav Vujović letartóztatása, vagy kivégzése miatt). Az interjúadó édesapja, Radomír Vujović 1938 szeptemberében került letartóztatásba. Családja hosszú évekig nem tudott biztosat a sorsáról, csak az 1953 utáni rehabilitálások során közölték velük, hogy 1939 áprilisában agyonlőtték. (42-44, 50-51 o.)

 

A család többi részének sorsa
Az interjúadó nagybátyja, Vojiszlav Vujović a húszas évektől a Szovjetunióban élt. Komoly karriert futott be a nemzetközi kommunista mozgalomban, az Ifjúsági Komintern főtitkára lett. 1927-ben ideológiai kérdésekben ellentétbe kerül Sztálinnal, ezért először néhány évre száműzték, majd a nagy tisztogatások idején letartóztatták és kivégezték. Felesége is börtönben pusztult el. (38-40. o.)
A harmadik kommunista testvér, Gregor Vujović, mint a Komintern munkatársa, szintén Moszkvában élt feleségével és gyermekével. A tisztogatások során őt is letartóztatták és kivégezték. Felesége tíz évet volt munkatáborban. (41, 50-51. o.)
A Vujović testvéreket 1957-ben rehabilitálták. Vujović Radomírról a szocializmus alatt Belgrádban utcát neveztek el, Pozsarevácban pedig teret.

Az Arvale lányok közül Júlia férjével és gyermekével 1933-ban – Hitler hatalomra jutása után – Berlinből Moszkvába költözött. Férjét, Boros Lászlót a nagy moszkvai tisztogatások során letartóztatták és kivégezték. (35-36. o.)
Arvale Elena Belgrádban maradt és gyerekorvos lett.
Arvale Mimi férjével, Jász Dezsővel Franciaországba menekült a spanyol köztársaságiak bukása és Franco győzelme után. Itt először internálták őket, de megszöktek. Később Párizsban éltek. Jász Dezső részt vett a francia ellenállási mozgalomban. A második világháború után néhány évvel Berlinbe költöztek. Itt Jász Dezső feltehetően a szovjet hírszerzés fontos embere lehetett, Juan de Pablo néven. (111-117. o.)
Arvale Rita Moszkvában férjhez ment Mathejka János íróhoz. A nagy tisztogatások során Ritát és férjét is letartóztatták és munkatáborba küldték. Mathejka János néhány év múlva kiszabadult, de rövidesen belehalt a fogságban szerzett betegségébe. Arvale Rita mintegy tizennyolc évet töltött különböző táborokban. (25-31, 51-58. o.)
Arvale Edit Moszkvában férjhez ment egy Gojko Samadzić nevű szerb kommunista emigránshoz. A férfit a nagy tisztogatások idején letartoztatták, ami után nyoma veszett. A háború alatt Edit két gyermeke közül az egyik elpusztult a nélkülözésekben. (108-111. o.)

 

A háborúban

A második világháború kezdetén az akkor 14 éves Vujovits Vladimírt is evakuálták egy Komintern gyerektáborba, a Volga mellé. Vujovits Erzsébet pedig az Idegennyelvű Kiadóval együtt Engelszkbe lett telepítve. Később sikerült elintézniük, hogy Vladimír is Engelszkbe kerüljön az édesanyjához. Itt rossz körülmények között éltek, gyakorlatilag éheztek. 1943-ban Vujovits Erzsébetet visszarendelték Moszkvába, fia pedig vele szökik a vonaton. (58-59, 63-64, 67. o.)
A háború után elkezdték szervezni a Magyarországra települést, csak arra vártak, hogy az interjúadó leérettségizzen. Áttelepülésük mellett szólt az is, hogy a harmincas években kapott szovjet állampolgárságukat a háború vége felé felülvizsgálták és érvénytelenítették. Az interjúadó édesanyja azonban nem kérvényezte újra az eljárást, hanem amint lehetett, magyar útlevelet szerzett a családnak. (75-78. o.)

 

Áttelepülés Magyarországra

Vujovits Vladimír 19 évesen, 1946 utolsó napjaiban települt haza édesanyjával és nagyanyjával együtt. (75-80. o.)
Hamarosan követte őket Budapestre Arvale Edit is, megmaradt leánygyermekével, Majával (aki később Szilvási Lajos író felesége lett). Edit 1956-ban halt meg szívbetegségben. (108-111. o.)
Arvale Judit is Budapestre költözött a két gyermekével.(117-120. o.)
Arvale Rita mintegy 18 év szibériai munkatábor után csak 1955-ben kerül elő, és hamarosan Magyarországra települt. Itthon nyugdíjas volt, társadalmi munkát végzett különböző kommunista szervezetekben. Jó barátságba került Lengyel József íróval. (120, 153-154, 277-283. o.)

Vujovits Erzsébet 1947-ben azonnal munkát kapott a Pártközpont oktatási osztályán, majd a Külügyminisztériumban lett tanácsos, diplomáciai vonalon. Rajk bukása után – férje miatt – őt is jugoszláv kapcsolatokkal gyanúsították, és vizsgálatot indítottak ellene. Utána átkerült a Közgazdaságtudományi Intézetbe, majd a Szikra Könyvkiadóhoz, ahol szakkönyveket fordított és a marxista-leninista lektorátust vezette (1956 végétől Kossuthnak hívták a kiadót). Innen ment nyugdíjba 1957 körül. 1961-ben tüdőrákban meghalt. (80-81, 97-98, 121-124, 257-261. o.)

Vujovits Vladimír Budapestre települése után azonnal – 1947 elején – belépett az MDP-be. Rövid ideig a szovjet követségnek dolgozott: sajtószemléket készített. (81-85. o.) 1947 augusztusában részt vett a kékcédulás választáson (kétszer szavazott). (86-87. o.) 1948-ban felülvizsgálták párttagságát, de mivel nem volt együttműködő a bizottsággal, visszaminősítették tagjelöltnek. 1950-1951 körül kapta vissza a párttagságát, de akkor már nem jelentett számára ez sokat. (94, 125-127. o.)
1947 őszétől először jogot kezdett tanulni, de nem tetszett neki. (89-91. o.) Átjelentkezett a közgazdaságtudományi egyetemre, ahol 1952-ben külker szakon diplomázott. Közben 1950-1952 között a Magyar Rádió orosz nyelvű hírrészlegénél dolgozott, mint fordító, szerkesztő és bemondó. (129-130. o.)
Az egyetem után, 1952-ben a Külkereskedelmi Minisztériumhoz került, bolgár és albán ügyek tartoztak hozzá (105-107, 132-140. o.)
1954-ben visszatért a Magyar Rádió Idegennyelvű Szerkesztőségéhez, mint rovatvezető; egy „Irodalmi műsor Moszkvának” elnevezésű orosz nyelvű adás készítője volt. (91-94, 130-132, 148-152, 157-160, 190-192. o.)

 

1956

Az interjúadó szimpatizált a Nagy Imre miniszterelnök köré csoportosuló reformista politikai erővel. Jelen volt a Petőfi Kör 1956. júniusi sajtóvitáján, részt vett Rajk László temetésén. (131-132, 156-159. o.) A forradalom előtti napokban kollégájával együtt egy Agarkov nevű szovjet újságírót kísérgetett; elvitték az Írószövetségbe, Rajk temetésére és a Balatonra is. (157-158, 163-165. o.)
1956. október 23-án a Magyar Rádióban tartózkodott és délutánig dolgozott. Látta a tüntető tömeget, de még a tűzharc kezdete előtt elhagyta az épületet. Hazament a Hősök terén lévő lakásába, de még előtte megnézte a ledöntött Sztálin szobrot. (165-172, 190-191, 194-195. o.)
Október 24-én otthon maradt, majd 25-e körül visszament a Rádió üres épületébe. (176-177. o.) A következő napokban a városban járkált, megnézte a harcok színhelyeit, élelmet vitt a barátainak. (199-201. o.)
November 3-án behívták a Parlamentben felállított ideiglenes rádióstúdióba (ahol már a Szabad Kossuth Rádió működött), mert szükség volt az orosz nyelvtudására. November 4-én hajnalban ő fordította, majd olvasta be orosz nyelven Nagy Imre közleményét a szovjet csapatok támadásáról. (179-183, 185-190, 201-205, 211-216. o.)
November 4-e után mintegy tíz napig otthon volt, majd a parlamenti ideiglenes rádióstúdióban kezdett dolgozni, főleg orosz nyelvű adásokat figyelt és jegyzetelt. 1957 márciusában, amikor szélnek eresztették a Szabad Kossuth Rádió munkájában résztvevő rádiósokat, őt is elbocsátották (122 embert küldtek el). (213-216, 222-224, 234-237. o.)

 

1956 után

Az 1956-os forradalom bukása után nem lépett be az MSZMP-be (85-86. o.), mert nem szimpatizált az új rendszerrel. Káderanyagában azonban véletlenül az maradt, hogy párttag. (ezt nyugdíjazása előtt vette észre, amikor hozzáfért a személyi dossziéjához). Saját bevallása szerint bizonyára ezért tölthetett be később bizalmi állásokat. A hetvenes évek elején akkor sem lépett be a pártba, amikor kiderült ez a „hiányossága”, és felszólították, hogy lépjen be. (216-218. o.)

1957 márciusa után három hónapig munkanélküli volt, majd a Külkereskedelmi Minisztérium Munkatársa lett. 1957-65 között dolgozott itt, mint a Tervgazdálkodási Főosztály főelőadója. A KGST-vel kapcsolatos ügyekkel foglalkozott; Incze József, majd Bíró József külkereskedelmi miniszterek munkatársa és egyben tolmácsa a KGST Végrehajtó Bizottság ülésein, illetve részt vett a KGST Külkereskedelmi Állandó Bizottságának munkájában. Feladatai közben rengeteget utazott a küldöttségekkel. (225-234, 237-242, 246-248, 261-263. o.)

1960-tól együtt élt Inessza Petrovszkaja orosz nemzetiségű tanárral, aki a Radnóti Miklós Gimnáziumban orosz nyelvet tanított. 1961-ben összeházasodtak és gyermekük is született (György). (224, 244-246, 286-289. o.)

1965-1972 között a Minisztertanácsnál dolgozott, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságán Apró Antal KGST ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes tolmácsa volt. Apró leváltása után Vályi Péter miniszterelnök-helyettes a főnöke 1972-ig. Ebben a beosztásában is folyamatosan úton volt; több száz magas szintű küldöttségben, köztük 22 kormánydelegációban vett részt, mint orosz tolmács. (240-242, 248-256, 263-277, 283-285, 291-299. o.)

1972-ben otthagyta minisztertanácsi beosztását, hogy a Külkereskedelmi Minisztériumban megszervezze és vezesse a sajtóosztályt. Továbbra is sokat utazott; Bíró József miniszternek tolmácsolt. 1988-ban nyugdíjba vonult. Távozásakor a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. (301-310. o.)
Orosz nyelvtudása és beosztásai miatt – saját számításai szerint – pályafutása alatt mintegy kilencszáz küldöttségben vett részt.

 

Vujovits Inessza története

Az interjúban részt vett Vujovits Vladimír felesége is, aki 1932. november 5-én született Moszkvában, Inessza Vlagyimirovna Petrovszkaja néven. Orosz nemzetiségű, apai ágon a dél-ukrajnai Nyikolajevből, anyai ágon Herszon környékéről származik.
Édesapja Vlagyimir Grigorjevics Petrovszkij (1898-1937) katonatiszt, az NKVD-ben szolgált, legmagasabb rangja ezredes volt. Édesanyja Palina Naumova Peszocsina (házassága után Petrovszkaja) üzemmérnök, villamos erőművek tervezésével foglalkozott. Egy testvére van: Izora (98-102. o.)

A család a harmincas években Moszkvában élt. Édesapja tisztázatlan körülmények között öngyilkos lett a nagy tisztogatások idején. A család elől eltitkolták halálát, a hivatalos verzió szerint tíz évre ítélték, levelezési jog nélkül. Végül 1954-ben közölték a feleségével, hogy öngyilkos lett. Vlagyimir Grigorjevics Petrovszkijt később rehabilitálták. (102-104. o.)

Inessza Petrovszkaja a háború kezdetén kilenc éves volt. Édesanyja Moszkvában maradt, de a két gyereket vidékre menekítették, a Volga mellé. Miután édesanyja vállalatát az Urálba telepítették át, két évet töltöttek ott. (66-67, 104. o.)

Moszkvában 1951-1955 között a tanárképző egyetemen tanult, földrajz szakon (141-142. o.)
1953-ban férjhez ment Matejka Március földrajztudóshoz, Mathejka János író fiához. Házassága révén rokonságba került a magyar emigráns Bogdány családdal (Matejka Március édesanyja Bogdány-lány volt). (60-62, 143-146. o.)

Vujovits Inessza 1955 októberében jött Magyarországra Matejka Márciussal, és csecsemőkorú kislányukkal, Irinával. (62, 143-144, 146-147. o.)
1956 őszén rövid két hónapot a Gorkij Iskolában tanított, de a forradalom alatt megszűnt az iskola. (147, 154-156. o.)
Az 1956-os forradalom napjaiban többnyire otthon volt Madách téri lakásukban a kisgyermekével és a nagymamával. Férje október 23-án felvonult a műegyetemistákkal, 24-én pedig elvitte őt is a Műegyetemre. A következő napokban csak egyszer mozdult ki, amikor elment a Gorkij Iskoláig, de nem engedték be. Lakásukban élénk társasági élet folyt a forradalmi események alatt és után, főleg volt moszkovita emigránsok látogatták őket (173-175, 183-186, 196-198, 215. o.)

1957-től a Radnóti Miklós Gimnáziumban tanított orosz nyelvet 49 éven keresztül. (246, 286-289. o.)
1960-ban elhagyta Matejka Márciust. Ezután Vujovits Vladimírral él együtt, akit már 1955-től ismert. Összeházasodtak és 1961-ben közös gyermekük született. (224, 244-246, 286-289. o.)

Munkája során kandidátusi fokozatot szerzett országismeret témában, és több orosz nyelvkönyvet írt. 2007-ben Orosztanári Életműdíjat kapott.

Vujovits Inessza 2012. április 22-én hunyt el. Férje, Vujovits Vladimír 2012. augusztus 11-én követte őt.