Lengyel Gabriella szociológus
1948-ban született Budapesten. Édesapja rádió-műszerész volt, az államosításig egy kis rádiószaküzletet vezetett a Déri Miksa utcában. Általános iskolásként egy ideig a Rádió Gyermekkórusában énekelt, kamaszkorától pedig statisztált a Nemzeti Színházban. 1966-ban érettségizett, 1967-ben felvették a Színművészeti Főiskolára. Két év után átiratkozott az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem szakára. Lengyel Gabriella a hetvenes évek elején barátai révén került a Kemény István szociológus köré csoportosuló fiatal kutatók társaságába. 1971-ben részt vett a romák között végzett első szociológiai kutatásokban, Zala és Veszprém megye cigánytelepeit járta végig. Kemény biztatására szociológiai tanulmányokba kezdett, az 1972-ben indított első nappali évfolyam hallgatója lett. Egyetemi évei alatt folyamatosan résztvevője volt különböző szociológiai kutatásoknak. 1978-ban diplomázott történelem szakon. Miután egy apróbb politikai ügy (falfirka) miatt egy időre felfüggesztették az egyetemen, szociológiai tanulmányait csak levelezőn tudta befejezni 1981-ben. A hetvenes évek végétől nógrádi cigánytelepeken végzett felméréseket, de egyéb adódó kutatásokban is részt vett. A Kádár-korszakban mindvégig szabadúszó maradt; eleinte a függetlenség iránti vágyból, később azonban különböző ellenzéki tevékenysége miatt már nem is tudott elhelyezkedni, útlevelét is bevonták. 1979-ben a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) egyik alapítója; a szervezet évekig a lakásukon tartotta rendszeres havi üléseit. A szociológiai kutatások mellett számos ellenzéki megnyilvánulás aktív résztvevője. 1984-ben, első gyermeke születésekor rövid időre visszavonul az „alternatív” közélettől, de a rendszerváltás előtti években már újra tevékenyen szervezkedett. Alapítója volt a Ceausescu-féle Romániából érkező menekültek felkarolására létrehozott Menedék Bizottságnak: a szervezet újra az ő lakásán működött. Megalakulásától tagja volt a rendszerváltás előtt létrejött első független érdekvédelmi szervezetnek, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ). A rendszerváltást követő első parlament időszak alatt volt SZETA alapító társai, Solt Ottilia és Havas Gábor képviselők mellett dolgozott. 1993-ben egyike a Solt Ottilia által vezetett oktatóknak, akik a Wesley János Főiskolán létrehozták a szociális munkás szakot. 1999-től újra szabadúszó szociológus lett, a terepmunka módszerek tanára, aki máig elkötelezetten járja és kutatja az ország eldugott részeinek szegénysorait.